Visszajelzések :

"Az első érintés! 

Szeretném elmesélni hogyan éltem meg Rolanddal az első Jóni masszázsom. 

A megbeszélt időpontban megérkeztem, izgatott voltam és várakozóan türelmetlen. Hajtottam volna előre az eseményeket, mert tudtam, hogy valami csoda az, ami rám vár. Nem tudom megmagyarázni miért éreztem így, de már nem is annyira fontos számomra a miért. Elfogadtam, hogy mindennek pontosan úgy és akkor kellett történnie. Megérkeztem! 

Roland bevezetett a nappaliba, hellyel kínált, kicsit szégyenlősen elfoglaltam. Kellemes teát iszogatva beszélgettünk, olyan dolgokról, hogy mit várok ettől az alkalomtól, és hogy van e valami konkrét dolog, amit szeretnék elérni a masszázs által. Belőlem csak úgy dőlt a szó, annyi mindent el akartam mondani , olyan sok dolog volt amiben oldásra, és gyógyulásra volt szükségem. Majd egy órát tartott ez a beszélgetés és még mindig úgy éreztem, sőt egyre inkább biztos voltam benne, hogy a lehető legjobb helyen vagyok. Emlékszem Roland mondta is, hogy talán jobb lenne, ha nem rögtön egy alkalom után várnám a ''csodát '', mert gyakran előfordul, hogy több alakomra is szükség lehet ahhoz, hogy érezzem a változást. Persze lehet, hogy nekem már elsőre sikerül de jobb ha nem támasztok ilyen elvárásokat az alkalom elé. Inkább legyek nyitott és ne görcsöljek rá a dolgokra. Elfogadtam Roland álláspontját és más körülménynél hittem is volna neki. De én belülről éreztem, hogy nekem sikerül mindent elérnem amit várok a masszázstól. Tudtam, hogy jó helyen vagyok!

Felmentünk a tantra szentélybe. 

Mikor beléptem ,olyan érzés volt, hogy megérkeztem. A piros és narancs, Lilla Szin kavalkád fogadott. A kedvenc színeim láttán elfogott egy nagyon jól eső meleg érzés. A szentélybe a füstölő, a szantálfának semmihez sem fogható nyugtató illatát éreztem. Szeretem! Egy kellemes zuhany után egy piros selyem anyagban léptem a szentélybe. A masszázs előtt volt egy kis összehangolódás és tisztítás. Csukott szemmel álltam és rábíztam magam Rolandra. Különös érzések keringtek bennem. Volt mikor kicsit szégyellős lettem, majd gyengédséget, szeretetet éreztem. Felváltva áramoltak bennem az energiák. A legmeglepőbb az volt, hogy már itt az elején néha úgy éreztem magam, mint egy csodálatos lény lennék, egy Istennő. Fantasztikus érzés volt. Persze ez rövid ideig volt jelen és nagyon hullámzóan. Roland megkért, hogy feküdjek hasra a matracon. A masszás nagyon kellemes és lágy volt, kíváncsian figyeltem magam, mire hogyan reagálok. Itt még elég sokat kérdeztem, mindig volt valami ami érdekel. Egy idő után Roland meg is jegyezte viccesen , hogy ha majd a Jónit fogja masszírozni akkor nem fogok tudni megszólalni. Ő azon mosolygott hogy tudta mi vár rám. Én meg azon,hogy nem hittem neki! Gondoltam ugyan már egy kis 'simogatás' nem lesz rám akkora hatással, ismerem én magam. Valójában, hogy mekkorát tévedtem nem sokára tapasztaltam is. 

Roland érintése az egész lénye olyan szeretettel telinek éreztem, hogy volt olyan pillanat amikor majdnem el sírtam magam. Még soha ez előtt nem éreztem ilyet. Ahogy egyre jobban kiteljesedett a masszás és a Jónim is egyre nagyobb figyelmet és szeretetett kapott úgy erősödött bennem a vágy és az izgalom. A fájdalmak amik feljöttek masszás során szépen feledésbe merültek , hiszen egész lényemet átjárta a pezsgő szeretet és a áramló szexuális energia. Roland minden egyes mozdulatára reagált a testem és a lelkem , teljesen magával ragadott. Már tényleg nem voltam semmire sem kíváncsi, csak érezni akartam az érzéseket. 

Majd a masszázs intenzitása egyre csökkent, fokozatosan enyhült, de végig éreztem a szeretetet, minden egyes érintésnél. Mikor tudatosult bennem hogy lassan vége lesz, nagyon mély fájdalmat éreztem. Engedtem, hogy magával ragadjon, és most már ténylegesen sírva fakadtam. Roland csendben gyengéden mellém ült és lágyan megérintett. Ekkor még jobban potyogtak a könnyeim. Mikor megnyugodtam és képes voltam megszólalni az volt az első kérdésem, hogy gondolom nem sokan szoktak sírni a végén? Meglepetésként ért, hogy ez nem is olyan szokatlan. Ekkor megnyugodtam, kicsit szégyelltem magam miatta. A kérdés hogy mi váltotta ki belőlem ezt a mély fájdalmat? Az a tény, hogy életemben még soha ez előtt nem tapasztaltam meg ezt a gyengédséget és szeretettet. Ennek a felismerése és a múlt összes szeretetlenségéből adódó fájdalma, mutatott rá arra, hogy én voltam az aki a legnagyobb fájdalmat okoztam magamnak. Mert önmagamat sem szerettem igazán. 

Hálás vagyok Rolandnak a szeretetért az odafigyelésért, s a gyengédségért, mind azért a csodáért, amivel megajándékozott! És amúgy megjegyzem kedves Roland elsőre csoda volt! Azóta már többször voltam Rolandnál és mindig fantasztikus élményekkel lettem gazdagabb! 

Szívből sok szeretettel ajánlom minden Nőnek!"

Péli Ildikó